_{(Horváth Lajos/Forteplan)}

Ablonczy Balázs történésszel, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék habilitált egyetemi docensével az MTA Humán Tudományok Kutatóházában beszélgettem. A beszélgetés apropója A varjúszellem című regény (megjelenés: 2024. április, Prae Kiadó) várható megjelenése volt. A történet az I. világháború utáni Magyarországon játszódik, 1922-ben – így az akkori viszonyokról beszélgettünk. Ez az interjú második részlete, az első rész itt található.

KG: A varjúszellem egy kitalált történet, amelyben egy erős, karizmatikus polgármester nagyon jó kapcsolatot ápol az akkori pesti adminisztrációval, és neki köszönhető a helyi gazdasági fellendülés, sok minden újjáépítése. Mindenki előtt nyilvánvaló a protekció a fővárosból, ezért olyan jogosultságokat harcol ki, amelyeket másik terület nem kapna meg. Mennyire lehetett ez életszerű?

AB: Abban a korszakban az, hogy úgy rángatunk ki egy várost a mocsárból, hogy hozzuk a potenciális külföldi befektetőket, nem igazán működött, ezért mindenki állami pénzre volt rászorulva. Csak később, a húszas évek második felétől, amikor jött a stabilizáció, akkor vettek fel a városok úgynevezett Speyer-kölcsönöket. A neve onnan ered, hogy a Speyer bankház adta a hiteleket, egyébként nagyon kedvezőtlen feltételek mellett. De lett végre forrás, és az akkori fejlesztések egy jó része ebből valósult meg, például Debrecenben a Déri Múzeum és a városi krematórium, Magyarország első krematóriuma. Ez volt az anyagi alapja annak, hogy Vásáry István, Debrecen polgármestere elindíthassa a várost modernizálás útján Ebből a kölcsönből aztán később elég sok probléma lett, mert például hozzáadódott az államadóssághoz, és a kedvezőtlen kondíciók miatt nagyon nehéz volt visszafizetni. De a húszas évek elején még szinte lehetetlen volt hitelt felvenni, tehát az államtól kért mindenki. A háború után rendkívül rossz állapotban volt minden – az ipari termelés bezuhant, nagyon magas volt az infláció –, emiatt ebben a helyzetben egyszerűen nem volt befektető, virágzott a spekuláció. Nem volt olyan, mint amit manapság látunk, hogy akkor a város szélén építsünk egy szép ipari parkot!

KG: Pontosítok, inkább rendet raktak a városban, helyi viszonylatban, és rendezett mederben haladnak a dolgok.

AB: Igen, van rendrakás. Olyan már nincsen, hogy betörik a zsidó boltos kirakatát, vagy megverik a zsidó polgári iskola diákjait. Az utolsó különítményeket 1921-ig lényegében felszámolják [a fehérterror időszakában portyázó csapatokat hívták különítményeknek – a szerk.]. Az utolsó nagy jelentőségű esemény a nyugat-magyarországi „felkelés” volt 1921 októberéig [Sopron környéke és Burgenland területéért indult harcba egy felkelősereg, amely annyira eredményes volt, hogy végül Sopron és nyolc falu népszavazással dönthetett, hogy Ausztriához vagy Magyarországhoz kíván csatlakozni – a szerk.]. Szóval 1922 elejére az utolsó különítményeket is felszámolják, és a végére ezek sem olyan különítmények lettek, mint amikor tombolt a fehérterror. Ráadásul mindig kerestek maguknak valami furcsa nevet, mint például a Nemzeti Hadsereg első vadászzászlóalja vagy csendőrtartalék. Ezekre a fura fegyveres csapatokra, ugye, azért is volt szükség, mert rejteni kellett a fegyveres erőket a trianoni békeszerződés szerinti fegyveres erők létszámkorlátozása miatt, ezért először a katonaságból áttették a háborúból visszatérő veteránokat a csendőrségbe vagy esetleg pénzügyőri szemlésznek. De voltak, akik kikerültek, és őket tárt karokkal várták a különítmények. De ezt a trükközést is meg kellett egy idő után szüntetni, a csendőrség létszámát is megszabták a békeszerződésben.

1922-ben politikai szempontból két fontos dolog is történik: egyrészt létrejön az Egységes Párt. 1922 elején Bethlen István belép a híveivel a Kisgazdapártba úgy, hogy megjelenik a pártköri vacsorán, és utána ténylegesen felveteti magát a Kisgazdapártba, amivel egyébként a kisgazdák jelentős része nem ért egyet. A párt vezetője Nagyatádi Szabó István, aki Somogy megyei, egyébként elég jó politikai vénával rendelkező, módosabb parasztemberként tényleg csizmában jár a parlamentbe a híveivel. El kell ismerni, hogy abszolút tehetséges néptribunustípus, de nem egy populista figura, nem egy hordószónok, hanem hozza a megfontolt, éles eszű parasztember karakterét. Mellette Bethlen azért egy sokkal nagyobb politikai játékos, ezenkívül nem egy feltétlen rokonszenves személyiség, de a dualizmus alatt kitanulta a szükséges taktikákat, majd el is foglalja a pártot, de már miniszterelnökként, előtte addig, ugye, párton kívüli képviselő volt. És így jön létre az Egységes Párt, amelynek a tisztességes neve Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt, de mindenki csak Egységes Pártnak hívja.

Majd kiírják a választásokat 1922 májusában. Az nagyon fontos, hogy a választójog viszonylag kiterjesztett, tehát férfiak és nők is szavazhatnak, és ami talán még fontosabb, hogy részben titkos. Azért vannak korlátozások is, például csak a huszonnégy év fölöttiek szavazhatnak. Ezt a szabályt még a Friedrich-kormány hozta, az első nemzetgyűlési választások idején. 1922 elején Klebelsberg Kunó, aki akkor még belügyminiszter, egy választójogi rendelettel módosíttatja a választási törvényt. Óriási balhé lett belőle, hogy miként lehet rendelettel törvényt módosítani, így hát már ekkor is ismerték ezt a technikát. Ami érdekes lehet a maga városában, és mindig fel is hozzák, hogy vidéken nem zárt a szavazás, mert csak a törvényhatósági jogú városokban lehet titkos módon szavazni, a rendezett tanácsú városokban viszont nyílt maradt. Ilyenkor a szavazó odamegy a szavazókerület székhelyére, mert csak ott lehet szavazni, és nyíltan adja le a voksát.

KG: Mikor is volt pontosan ez a szavazás 1922-ben?

AB: Május–júniusban, több napon keresztül zajlott.

KG: Mert a történet 1922 februárjában játszódik.

AB: Igaz is, akkor még csak tudják, hogy valószínűleg lesz választás. A választójogi rendeletet 1922 márciusában adják ki. Amiről kevesebbet szoktak beszélni, hogy a nők szavazati jogát elég erőteljesen korlátozzák ekkorra: míg a férfiaknál huszonnégy év a korhatár, a nőknél harmincra módosul. Ráadásul bevezetnek egy kulturális cenzust is, vagyis írástudáshoz is kötik a szavazati jogot. A fő cél az, hogy a széles néptömegeket, a baloldali erőket ki tudják zárni. A nők kizárásának az oka pedig alapvetően az, hogy a legitimistákat [a király visszahozását szorgalmazókat – a szerk.] visszaszorítsák – egyszerűen azért, mert a katolikus nők jóval nagyobb arányban járnak templomba, mint a férfiak. A katolikus egyház azért elég nyíltan a legitimisták mellé állt, és a nők e korszakban hajlamosabbak úgy szavazni, ahogy a plébános mondja. Szóval nem a kommunisták kizárása a cél, akik úgysem indulnak, hanem a legitimistáké, áttételesen pedig a rendszer stabilizálása a tét. Egyébként a szociáldemokraták nem értek el rossz eredményt, még nyílt választókerületekben is szereztek három-négy mandátumot, részben a kormányzattal 1921 decemberében kötött titkos paktumnak köszönhetően.

Folyt. köv.